2015. december 30., szerda

Orbán éve címmel közölt kommentárt kedden a Der Standard című liberális osztrák napilap.

A cikk alcímében a szerző, Paul Lendvai publicista, újságíró megállapítja: a magyar miniszterelnök számítása "nemzeti és nemzetközi szinten is teljes egészében bevált". Írásában annak okait elemzi, hogy "miért lehet Orbán Viktort hatalompolitikai sikerek tekintetében nemcsak hazájában, hanem európai szinten is a legsikeresebb politikusnak, 'az év emberének' tekinteni".



Orbán Viktor miniszterelnök. (MTI/EPA/Stephanie Lecocq)


Egy felmérést idézve kitér többek között arra, hogy a Fidesz másfél évvel a választások után "biztosan uralja a magyar politikát". A szerző úgy látja, hogy a "széttagolt baloldali fantomellenzék" feltartóztathatatlanul elhal, a Jobbik jelentette esetleges veszélyt pedig sikerült legalábbis időlegesen elszigetelni.

Orbán ismét bizonyította kiváló politikai érzékét, amikor a globális menekültválság során már 2015 júniusától egy erőteljes kommunikációs kampánnyal "a muzulmán menekültekkel szembeni félelemre és elutasításra tett" - írta. Hozzátette: a magyarok 87 százaléka támogatja a kormány kurzusát menekültügyben.

Lendvai cikkét azzal zárja: Orbán Viktor számítása nemzetközi szinten is teljes mértékben bevált, joggal hivatkozhat arra, hogy szociáldemokrata kormányok vezette országokban is, mint Szlovákia és Csehország, de még inkább Jaroslaw Kaczynski Lengyelországában követendő példaként tekintenek rá.

Bécs meglepő döntést hozott

Először fordult elő, hogy Ausztria visszautasította több migráns fogadását Szlovéniából azzal az indokkal, hogy a menedékkérők hamis személyazonossággal rendelkeztek, s ez biztonsági kockázatot jelentett volna az ország számára - jelentette a szlovén sajtó kedden.
Drago Menegalija, a szlovén rendőrség szóvivője megerősítette a visszautasítás hírét. A szóvivő hozzátette, hogy Ausztria a terrorveszély miatt fokozott biztonsági intézkedéseket vezetett be, és megerősítette határellenőrzését is. "Három autóbusznyi, összesen 150 illegális bevándorlót utasítottak ki Ausztriából, amiért azok nem voltak hajlandóak alávetni magukat a regisztrációs eljárásnak, amelyből kiderülhetett volna valós személyazonosságuk és az, hogy melyik országból származnak" - közölte a szóvivő. A szlovén hatóságok ideiglenesen a postojnai befogadóállomáson helyezték el a migránsokat, akik abban bíznak, hogy miután kiderül róluk, kicsodák valójában, tovább mehetnek Ausztriába.

Szlovén sajtóértesülések szerint Ausztria azért utasította el a migránsok fogadását, mert a kikérdezésük során kiderült, hogy nem szíriaiak, ahogy azt magukról állították, hanem nagy valószínűséggel marokkói és iráni származásúak. Az osztrák hatóságok még szombaton bejelentették, hogy a rendőrség megszigorította a biztonsági intézkedéseket Bécsben, miután hírszerzési értesülések szerint a karácsony és az újév között terroristák támadásokra készülhetnek az osztrák fővárosban és más európai nagyvárosokban is.

2015. december 22., kedd

A New York Times szerint Orbán Viktor álláspontja egyre elfogadottabb


A The New York Times című amerikai napilap terjedelmes cikkben igyekszik felvázolni, milyen okok vezettek oda, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek az európai migrációs válsággal kapcsolatos álláspontja növekvő elfogadottságra tesz szert Magyarországon és Európában.

A lapban hétfőn megjelent, de internetes oldalára már vasárnap felkerült írás szerzője, Andrew Higgins bevezetőjében Konrád György írót idézi, aki megállapítása szerint a magyar liberális értelmiségi elit többségéhez hasonlóan ki nem állhatja az ország harsányan illiberális miniszterelnökét, mindazonáltal úgy gondolja, Orbánnak volt igaza, és Angela Merkel német kancellár tévedett abban, hogyan kell kezelni a háború és a szegénység elől menedéket kereső migránsok kaotikus áradatát, amely vélhetően a második világháború óta legsúlyosabb válságot okozta Európában.

"Fájdalom, de el kell ismerni, hogy ebben a kérdésben Orbánnak igaza volt" - idézi az amerikai lap Konrádot, aki szerint az áradat megfékezését szolgáló közös európai fellépés hiányában Magyarország bölcsen járt el, amikor lezárta határait és riadót fújt a többségében muszlim migránsok több százezres tömegének kénytelen-kelletlen Európába engedése miatt.

Csendben és gyakran hasonló kételyekkel, de egyre többen tűnődnek el azon Magyarországon és másutt is, miért van az, hogy harsány és gyakran bigott üzenetei ellenére Orbánnak világosabb képe volt a migrációs válság léptékéről és potenciális veszélyeiről, mint a brüsszeli technokratáknak, valamint a berlini és más európai vezetőknek.

A cikkíró rámutat, hogy Orbán receptjét - mely szerint biztosítani kell Görögország tagolt partvonalát és le kell zárni Európa külső határait - lassanként elfogadta a többi európai uniós vezető is, akik csütörtökön, az idei év utolsó csúcstalálkozóján a kontinens határai feletti "ellenőrzés visszaszerzése" mellett foglaltak állást.

Higgins megjegyzi, Orbán a csúcs befejeztével széles mosollyal az arcán jegyezte meg, hogy teljes egyetértés alakult ki arról, amit Magyarország a kezdetektől képviselt.

Bár az Orbán álláspontjához társuló gyűlöletkeltés nagyrészt taszítja őket, az európai vezetők mégis visszhangozni kezdték őt több kérdésben. Ez az elmozdulás jól mutatja - írja a szerző - milyen messzire vezetett a migránsokról folytatott vita, különösen azóta, hogy kiderült, hogy a november 13-i párizsi vérengzés elkövetői közül néhányan a menekültek hullámával jutottak be Európába.

Felidézi, hogy Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke egy nemrég adott interjúban veszélyesnek minősítette Merkel kancellárnak a migránsokkal iránti befogadó álláspontját, és Orbánnak azt a régóta hangoztatott nézetét támogatta, amely szerint a menedékkérők többsége valójában munkát kereső gazdasági migráns.

Krekó Péter, a Political Capital intézet vezetője a lapnak nyilatkozva úgy ítélte meg, hogy az európai fősodor most már ahhoz közelít, amit Orbán képvisel. Ennek illusztrálására a lengyelországi parlamenti és a franciaországi regionális választások kimenetelére utalt, valamint arra, hogy Skandinávia-szerte is töredezőben van a migránsbarát konszenzus.

A szerző Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert is idézi, aki szerint az európai kollégáival folytatott találkozóin drasztikusan megváltozott a hangvétel nyár óta, amikor még Magyarországot sorra elítélték, amiért kerítéssel zárta le déli határát a Németországba igyekvő migránsok előtt. "Egyre nyilvánvalóbb, hogy helyesnek bizonyult az, amit az elmúlt hat hónapban folyamatosan mondtunk (...) ezt egyre inkább elismerik: egyesen nyíltan kimondják, mások zárt ajtók mögött mondják ezt, és megint mások nem mondják, de aszerint cselednek" - hozza fel a miniszter egyik interjúját.

Brüsszeli tisztségviselők, az EU főhadiszállásán négyszemközt elismerik, hogy Orbánnak sok tekintetben igaza volt, ugyanakkor azt mondják, hogy ő és hívei aláásták a saját ügyüket azokkal a harcias szónoklatokkal, amelyek a menedékkérők áradatát hol muszlim hódításként, hol az európai szocialisták szavazóimportjaként, hol pedig Soros György magyar származású zsidó pénzembernek az európai államok aláásását célzó összeesküvéseként tüntetik fel.

Konrád György: Nem Merkelnek, hanem Orbánnak van igaza




Orbán Viktornak és nem Angela Merkel német kancellárnak volt igaza menekültügyben, a magyar miniszterelnök kezelte jól a migrációs krízist, és ez akkor is így van, ha fáj is bevallani – nyilatkozta a New York Timesnak Konrád György író, a liberális értelmiségi kör egyik ikonikus alakja. Konrád a napilapnak úgy vélekedett, amíg az unió képtelen volt közösen megoldást találni a problémára, addig Magyarország bölcsen lezárta a határait.
Az ellenzéki író ugyanakkor a New York Timesnak azt is kihangsúlyozta, hogy szerinte Orbán Viktor nem jó ember és nem jó demokrata. Ettől függetlenül Konrád védelmébe veszi az orbáni politikát, és pikáns, hogy már másodjára védte meg a kormányfőt menekültügyben. Korábban az író a baloldali, olasz la Repubblica című lapban adott hangot azon véleményének, hogy pártolja a kerítés megépítését a magyar határon és Orbán Viktor az az európai politikus, aki jól kezeli a migrációs krízist.
Konrád György
Konrád György
A New York Times a cikkben egyébként azt is nyomatékosítja, hogy az unió által folyamatosan támadott orbáni megoldás szép lassan a normává vált. A cikkben Krekó Pétert, a Political Capital elemzőjét is idézik, miszerint az európai norma a menekültkérdésben egyre inkább az Orbán által képviselt értékek felé mozdul. Erre jó példa a legutóbbi lengyel választás, a francia szélsőjobb erősödése és a menekülteket támogató politikai hozzáállás lassú összeomlása.
Az egyik legolvasottabb amerikai napilap Kövér László Fidesz-kongresszuson elmondott beszédéből is idéz, miszerint “a multikulti szót ma azok használják, akik gyökértelen barbár hordák szállásterületévé próbálják átalakítani Európát, amelynek őslakosait megpróbálják elidegeníteni a saját kultúrájuktól”. A NYT cikkében Lánczi Tamást, a Századvég Alapítvány vezető elemzőjét, a Politikai Elemzések Központjának igazgatóját is megszólaltatta az orbáni politikával kapcsolatban. Lánczi kifejtette: “Az európai elit nagyon haragszik Orbánra, mert elrontotta a játékukat. Felhívta a figyelmet arra, hogy a király meztelen. Az elemző hozzátette, Orbán Viktor nézetei most válnak mainstreammé, mert a politikai korrektség kedvéért nem hajlandó az egyirányú utcában sétálgatni.
Az unió tehetetlenségét emelte ki Gyarmati István volt nagykövet is a cikkben. Szerinte a szélsőjobb és az orbáni politika népszerűsége mind annak köszönhető, hogy az alapvető jó szándékot helyezték az ésszerű politizálás elé. A szélsőjobb azért is lett ennyire erős, mert a baloldal maradéka és a moderált közép válaszai a kérdésre hibásak voltak, a valóság ezeknél sokkal kellemetlenebb.
A NYT konklúzióként Kovács Zoltán kormányszóvivőt is idézi, aki lenyűgözőnek nevezi az európai naivitást, és arra emlékeztet, hogy amikor a Fidesz a maga módján jelezte a menekültkérdéssel járó a veszélyeket, akkor ostobáknak, xenofóboknak és náciknak állították be őket, de végül kiderült, hogy nekik lett igazuk.

2015. december 5., szombat

Beszóltak Merkelnek - jobb lenne nélküle



Saját országa és Európa is jobban járna, ha Angela Merkel német kancellár minél előbb átadná a hatalmat valaki másnak - véli a MarketWatch pénzügyi szakírója. A regnálása idején bekövetező, egymást követő válságokra adott rövid távú válaszai szerinte súlyos károkat okoztak.


Angela Merkel kancellár elmúlt tíz éves tevékenysége katasztrófa Németország és Európa számára is - kezdi nem túl barátságos értékelését a MarketWatch pénzügyi portálon Matthew Lynn, a site publicistája. A The Economist nemrégiben azt írta Merkelről, hogy egy nélkülözhetetlen európai politikus, és van még egy pozitívum, amit el lehet mondani róla. Az egymást követő válságok, amelyekkel szembe került, nem tudták kimozdítani a nyugalmából.

A kancellárt dicsőítő írások azonban nem állnak meg itt. Szerintük a kancellár briliáns politikus és stratéga, kiválóan kormányozza országát, így az a lehetőség, hogy átadja a hatalmat valaki másnak, súlyos csapással fenyegeti az európai kontinenst. Lynn-nek egy baja van mindezzel. Az, hogy semmi köze a valósághoz. Szerinte Merkel kiváló a hatalom megszerzésének és megtartásának művészetében, továbbá jól manipulálja partnereit és a közvéleményt a hazai és a világpolitikában.

Katasztrófa?

Ha azonban vezetői teljesítményét nézzük, akkor a pénzügyi szakújságíró szerint katasztrofális teljesítményt láthatunk. A német gazdaság a kormányzása alatt a defláció exportálásával elkezdte károsítani a világ többi országát. Az eurózóna válságának kezelésével addig maszatolt, amíg az közös európai valuta javíthatatlanná nem vált. Az EU-val kapcsolatos langyos politikája a széthullás szélére sodorta az államközösséget, amelynek első lépéseként Nagy-Britannia kiléphet az unióból.

Nézzük a gazdaságot! - folytatja Lynn. A német gazdaság a felszínen erős: a GDP nő, a munkanélküliségi ráta pedig az újraegyesítés óta nem látott mélységben, 6,3 százalékon áll. Ugyanakkor Németország az eurózónán belül szorította le a béreket az ezredforduló után, ami hozzájárult ahhoz, hogy brutálisan nagy külkereskedelmi többletet halmozzon fel. Idén ez a GDP kilenc százaléka lesz, ami nem teszi gazdagabbá az átlag németet, viszont mérsékli a keresletet a világpiacon, ami erősíti a deflációs nyomást.

Németország mindig nagy exportőr volt, de ezzel egyidejűleg sokat importált, amivel növelte a világpiaci keresletet. Merkel egyszerűen nem volt hajlandó megérteni, hogy ez az egyensúlyvesztés egy probléma, amit orvosolni kell.

Elrontott válságkezelés

Görögország, Írország és Portugália 2010-2011-ben összeomlott, amiből le kellett volna vonni azt a nyilvánvaló következtetést, hogy valami súlyos hiba történt a közös európai valuta rendszerének kialakításakor. Az uniós vezetés ehelyett mellébeszéléssel reagált, ami nem lett volna baj, ha csak addig tartott volna, amíg az illetékes döntéshozók meg nem találták volna a reális megoldást. Az európai egységről szóló halandzsa azonban azóta helyettesíti az utóbbit.

Öt évvel a válság kirobbanása után Görögország még mindig a lejtőn van, Portugália új válság elé néz - államadóssága a GDP 130 százaléka, ami visszafizethetetlen, miközben a lakosságnak elege van a megszorításokból. A kezdet kezdetén finoman ki kellett volna segíteni ezeket az országokat az eurózónából ahelyett, hogy egyik válság a másikat kövesse. Így az övezet többi állama túlélte volna a válságot, míg Lynn szerint most az a helyzet, hogy kétséges, lesz-e még euró a 2020-as években.

Európa süllyed

Európa süllyedő pályára állt az elmúlt évtizedben. Franciaország hanyatlása nyomán Németország vált az EU domináns hatalmává. Ebben a szerepkörben nem volt képes elindítani azokat a reformokat, amelyek nélkülözhetetlenek a kontinens versenyképességének javításához. Még az USA-EU transzatlanti szabadkereskedelmi övezetről szóló tárgyalásokat sem sikerült lezárni, pedig ez minden bizonnyal megdobná a résztvevő felek gazdasági növekedését.

A MarketWatch szakírója azt valószínűsíti, hogy a britek a függetlenségi népszavazáson az EU elhagyása mellett döntenek. Ebben nem állítja meg őket, hogy Merkel - elkerülendő az unió ezzel járó súlyos presztízsveszteségét - jelentős engedményeket ajánlott brit kollégájának, David Cameronnak. A végeredmény az lehet, hogy Európa legnagyobb gazdasága - amellyé Nagy-Britannia válhat a következő két évtizedben - az EU-n kívül kerül.

Merkel is süllyed

A bevándorlással kapcsolatos politikája, Németország megnyitása a szíriai menekültek előtt aláásta a kancellár népszerűségét. A Bild friss felmérése szerint a németek 48 százaléka nem szeretné, hogy 2017 őszén újrainduljon a kancellári posztért. Pártszövetsége, a konzervatív CDU/CSU még vezeti a népszerűségi listákat, de személyes elfogadottsága hanyatlik.

Merkel az európai politika domináns figurája 2005-ös első választási győzelme óta. A modern politikában nem jellemző, hogy politikusok egy évtizednél tovább regnáljanak: Margaret Thatcher brit miniszterelnök 11 év után bukott meg, Francois Mitterand 14 éves uralmának utolsó éveiben már csupán ceremoniális szerepet játszott.

Mikor távozhat?

Lynn szerint Angela Merkel valamikor a jövő év második felében adhatná át a hatalmát utódának, hogy az utóbbinak legyen egy bő éve bizonyítani képességeit a választóknak. Ha így tesz, ha nem, a piacok sopánkodva fogják lereagálni hatalmának elfonnyadását a következő 12 hónapban.

Pedig nem kellene ezt tenniük. A pénzügyi szakíró szerint Európa közelebb kerülne számos problémája megoldásához, ha végre megszabadulna Merkel ragaszkodásától a rövid távú megoldásokhoz. A változás nem jöhet elég gyorsan.

2015. december 3., csütörtök

COLLEEN BELL: MAGYARORSZÁG SZUVERÉN NEMZET, JOGÁBAN ÁLL MEGVÉDENIE A HATÁRAIT

Az Egyesült Államok nincs abban a helyzetben, hogy megtiltson bármiféle megoldást a migránskrízissel kapcsolatban – mondta el az USA nagykövete az M1-nek, akivel nagyinterjút készített a csatorna, amely szombaton kerül majd adásba.
Nagyinterjút adott az M1-nek Colleen Bell, az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete. A szombaton látható nyilatkozatból a csatorna híradója tett közzé egy rövid előzetest.
– Magyarország egy szuverén nemzet, amelynek jogában áll megvédenie a határait. Az Egyesült Államok nincs abban a helyzetben, hogy megtiltson bármiféle megoldást a migránskrízissel kapcsolatban. A menekültválság egy globális probléma, ami különösen nagy kihívást jelent Európában. Ahogy figyelemmel kísértük az elmúlt hónapokat, láttuk, hogy milyen kihívást jelent. Magyarország azok közé a nemzetek közé tartozik, amelyek a legnagyobb kihívások elé lettek állítva – nyilatkozta Colleen Bell.

2015. december 2., szerda

Politico: Orbán Viktor Európa legmeghatározóbb figurája



Orbán Viktort választotta Európa legmeghatározóbb figurájának a Politico európai kiadása, amely 28 fős listát közölt Európa vezető személyiségeiről. A Politico szerint Orbán Viktor egy „konzervatív bomlasztó”, akit lehet szeretni vagy gyűlölni, de nem lehet közömbösnek lenni iránta; Orbán pedig egyszerre alakítója és képviselője az európai korszellemnek.

Orbán Viktor magyar miniszterelnököt tette az Európa 28 vezető személyiségét megnevező listája élére a Politico.eu európai hírportál. A Politico szerint Orbán Viktor egy „konzervatív bomlasztó”, egy „kisvárosi lázadó”, aki egykor segített lerombolni egy falat, most pedig ő maga épít egyet.

Az európai jobboldal talizmánja

A portál arról ír: Orbánt lehet szeretni vagy gyűlölni, de nem lehet közömbösnek lenni iránta és nem lehet ignorálni őt, hiába csak egy természeti erőforrások nélküli, tízmilliós közép-európai ország vezetője. A Politico szerint Orbánnak kanyargós politikai karrierje volt, és most egyszerre alakítója és képviselője az európai korszellemnek.

Orbán határkerítésről szóló döntése a Politico szerint komolyan befolyásolta a migrációról folytatott európai vitát; ráadásul pont Orbán volt az, aki az EU szabályait betartva megpróbálta megvédeni az unió határait. Európa vezetői egykor ki akarták őt közösíteni, most viszont ő az európai jobboldal talizmánja – írja a portál.

Podemos, toryk, Trump: orbanizálódás mindenhol

A Politico szerint az orbáni politizálás egy új norma Európában. Orbáni mozzanatokat lehet találni a francia Nemzeti Front, a spanyol Podemos, az olasz baloldali Matteo Renzi miniszterelnök, a lengyel konzervatívok, a brit toryk és még az amerikai Donald Trump politikájában is. „Orbán úttörő volt ezen a területen” – írja a portál amely szerint az orbáni politika alapja a nemzeti szuverenitás kompromisszumok nélküli védelme és az európai kormányzó elittel szembeni bizalmatlanság. Orbán a Politico szerint egy gazdasági populista és szociális konzervatív politikus, aki megveti liberális elitet.

Az orbánizmus a portál szerint hasonlít a putyini és az erdogani politikára is, csak ő az uniós normák keretein belül maximalizálja hatalmát, vállalja az illiberalizmust, konfliktuskereső stílusa pedig népszerű otthon.

Jobb ma egy Orbán, mint holnap egy Jobbik

A Politico ezután részletesen elemzi Orbán pályafutását: szerintük lehetetlen Orbánt kategorizálni, azon kívül, hogy tehetséges és sikeres politikus. A portál kitér Orbán falusi gyökereire, 1989-es tevékenységére, akkori beszédeire és a kommunizmus lebontásában betöltött szerepére, majd röviden az elmúlt két évtizednyi politizálására.

Orbán Viktorra a Politico szerint a pragmatizmus is jellemző: ha túl messzire megy, képes visszatáncolni, és mind a magyarok, mind a brüsszeliek elmondhatják: még mindig jobb egy Orbán, mintha a Jobbik kerülne hatalomra.

A Politico zárszava szerint „Európa történelmi pillanatában Orbán Viktor érzelgősségtől mentes politikát csinál, amely inkább opportunista, mintsem elvszerű. De ma az orbáni út figyelemfelkeltő, hatásos és fertőző”.

Syria - Drone Footage of Kuweires Military Airport (Airbase) in Aleppo P...

Elhallgatott hírek rovat: Kik vívják a legkeményebb csatákat az Iszlám Állammal? انه متوقف أخبار الكاتب: من هو أصعب المعارك حارب الدولة الإسلامية؟

Elhallgatott hírek rovat: Kik vívják a legkeményebb csatákat az Iszlám Állammal?

Nem a kurdok és nem az amerikai-francia-brit szövetség, hanem a szír-iráni-Hezbollah-koalíció vívja a legkeményebb csatákat az Iszlám Állammal. De erről nem illik beszámolni.

A közel-keleti helyzetről szóló elemzésekben rendszeresen visszatérő állítás, hogy a szír hadsereg tulajdonképpen nem is nagyon háborúzik az Iszlám Állammal, csak kerülgetik egymást. Ennek továbbfejlesztett változata, hogy titkos megállapodás van köztük. A vadabb – egyértelműen az összeesküvés-elméletek közé sorolható - verziót népszerűsítette legutóbb Jamal Alatrash Budapesten élő ellenzéki érzelmű szír vállalkozó Stumpf András volt kollégánknak adott interjújában. Az interjú ettől még nagyon izgalmas, hiszen magyar nyelven ritkán olvashatunk arról, hogy látja egy Aszad-ellenes szunnita ellenzéki a konfliktust.

„Aszad átadta nekik a területeket. Az ISIS azokat a területeket foglalja el, amelyeket az Aszad ellen harcoló Szabad Szíriai Hadsereg elfoglalt. Aszaddal nem ütköznek”, vázolta Alatrash az elméletet.

Ez tényszerűen nem igaz. A háborúnak valóban volt egy olyan szakasza, amikor az Iszlám Állam és a szír rendszer között kevés érintkezési felület volt, 2013-14-ben. Az Iszlám Állam fokozatosan vonta uralma alá a keleti, sivatagos területeket, Aszad viszont az ország nyugati, sűrűn lakott részeiben háborúzott 2011 óta a különféle mérsékelt és egyáltalán nem mérsékelt felkelő csoportokkal, amelyek akkoriban – és részben még most is – sokkal jelentősebb erőt képviseltek, mint az Iszlám Állam.

2014-15-re azonban az Iszlám Állam terjeszkedése elérte azt a pontot, hogy több fronton közvetlen érintkezésbe jutott a rezsim által uralt területekkel, és nemsokára meg is indult a máig tartó, ádáz küzdelem. Többek között olyan lehangoló, tragikus epizódokkal, mint Palmüra elfoglalása idén május 21-én, amit terrorkampány és a világhírű romok felrobbantása követett. A római színház színpadán 25 elfogott kormánykatonát lőttek fejbe az iszlamisták által kiképzett tinédzser hóhérok. Ez a gaztett minden norma szerint háborús bűncselekmény volt, és teljesen jól dokumentált, hiszen az Iszlám Állam propagandavideót is kiadott róla. Ezen a linken megnézhető. Önmagában ez is elég az állítás cáfolatához, de bizonyítékok hegyeivel igazolható, hogy az Iszlám Állam és az Aszad-rendszer között háború van.

Ami igazán érdekes, hogy erről a háborúról a nemzetközi és a magyar sajtó sem számol be. A konfliktus legjelentősebb csatái is csak minuszos hírek között szoktak elférni, pedig szó sincs arról, hogy a média egyébként ne érdeklődne intenzíven az Iszlám Állam elleni háború iránt. A kurdok – egyébként nagyon tiszteletreméltó – erőfeszítéseiről a sajtó mindig lelkiismeretesen beszámol. 2014-ben az egész világ izgult az ostrom alá vett Kobane kurd határvárosért. Idén tavasszal az iraki hadsereg amerikaiak által megtámogatott tikriti offenzívájáról született rengeteg cikk. Két héttel ezelőtt érthető örömmel számolt be mindenki arról, hogy Irakban a kurd-jezidi alakulatok visszafoglalták a jezidik egykor legnépesebb települését, Szindzsart. Ezt némi túlzással „az Iszlám Állam kettévágásaként” ünnepelték, és természetesen nagyon pozitív fejlemény volt.

De ettől még tény: legkeményebben az Iszlám Állam ellen a szír hadsereg, a Hezbollah, valamint az iráni és az iraki síita milíciák koalíciója küzd. Ők azok, akik évek óta elhúzódó szárazföldi háborúban állnak az iszlamistákkal, és akik folyamatosan rengeteg embert vesztenek el ebben a küzdelemben. Az orosz légitámadások kezdete óta intenzív légi támogatást kapnak, de korábban gyakorlatilag magukra hagyva harcoltak.

Szindzsar visszafoglalásánál jóval nagyobb győzelem volt az Aleppó mellett kuvejreszi légi támaszpont felszabadítása november 17-én. Amikor a szír hadsereg „Gepárd” alakulata hosszú küzdelem után megérkezett a bázishoz, 300 bajtársuk várta őket. Ők majd' három évet töltöttek majdnem teljes elszigeteltségben a minden oldalról iszlamistákkal körülvett bázison. Utánpótlást légi úton szállítottak nekik, de a szinte biztos halál tudatában éltek éveken keresztül, és közben visszaverték az Iszlám Állam rendszeres támadásait. A kimentett katonák november 22-én érkeztek meg a tengerparti Tartuszba, ahol hősnek kijáró üdvözléssel fogadták őket, és újra találkozhattak a családtagjaikkal.

A felszabadított támaszpontról látványos videófelvétel is készült:


<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/tgBjcqhi1q0" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
Az Iszlám Állam és az Aszad-rendszer jelenleg három fronton feszül egymásnak:
*Kuvejresz felmentése után az offenzíva folytatódott a támaszpont körüli falvak elfoglalásával. A szír hadsereg most Deir Hafer mezőváros határában áll, amely az Iszlám Állam egyik legjelentősebb bázisa.
*Szadad-Karjatajn: Palmüra elfoglalása után a szír hadsereg sorozatos vereségeket szenvedett Közép-Szíriában. Augusztus 5-én az Iszlám Állam elfoglalta a szír keresztények lakta, ősi Karjatajn városkát, és nem sokkal később felrobbantották az 1500 éves Mar Elian-kolostort. Erről is készült propagandavideó. Augusztus 8-án elesett a szomszédos Mahin, és nemsokára ostrom alá vették a következő keresztény várost, Szadadot. A cél a Damaszkuszt az északi országrésszel összekötő országút elvágása volt. Ezen a ponton azonban a hadiszerencse megfordult: Szadadmegmenekült, november 23-án a szír hadsereg visszafoglalta Mahint, és jelenleg Karjatajn ostroma folyik. A szír hadsereg oldalán itt sok helyi keresztény milicista is harcol.
*Palmüra: Vlagyimir Putyin szíriai beavatkozásának leglátványosabb eredménye az elpusztított Palmüra visszafoglalása lehetne. A szír hadsereg újra megközelítette a várost, több hegycsúcsot ellenőriznek a környéken, de a döntő roham egyelőre nem indult meg.
A nyugati média ezekről az eseményekről valószínűleg azért hallgat szemérmesen, mert szír-síita koalíció egyik tagját sem illik szeretni. Akármi is róható azonban fel az Aszad-diktatúrának, Iránnak vagy a Hezbollah-nak, attól még tény: ha a nyugatiak tényleg helyismerettel rendelkező szövetségeseket keresnének a terepen, rajtuk és a kurdokon kívül mást nem találnak, hiszen a „mérsékelt szír ellenzék” fantomja mára nyilvánvalóan szertefoszlott. És tény az is, hogy Szíriában közrend, normális viszonyok, akadozó, de mégiscsak létező közszolgáltatások csak azokon a területeken vannak, amelyeket a szír hadsereg és szövetségesei védenek a káosztól.