2016. február 15., hétfő

Valakik épp most erőszakolják meg Európát

A cím lopott, Bede Márton indított így tegnap a Soros-média zászlóshajóján, ügyesen összemosva a migránsok erőszakoskodását az ENSZ-békefenntartók, valamint az amerikai katonák által elkövetett gaztettekkel, illetve az USA-ban ezelőtt hetven évvel a „fajgyűlölő fehérek” által véghezvitt lincselésekkel.
Bede Márton cikke vége felé kifejezi a véleményvezér abbéli vágyát, hogy „jó lenne, ha Európa most nem süllyedne odáig, ahol Mississippi állam tartott hetven éve.”
Ez valóban kívánatos lenne, Bede épp csak az okot és az okozatot keveri össze: az európaiak nem azért dühösek, mert természetüktől fogva rossz emberek, hanem mert félnek. Ezért Bede Márton függetlenobjektív újságírónak azt javasolnánk, hogy a függetlenobjektív újságírói gyakorlatnak megfelelően írjon az Európai Bizottságnak, szaladjon ki Brüsszelbe, szerveztessen közmeghallgatást valamelyik nagyondemokrata európai képviselővel. Jelentse fel az Európai Bizottságot az Európai Bizottságnál.
Ugyanis az a helyzet, hogy Európát most épp az Európai Bizottság erőszakolgatja meg.
Az Európai Bizottság pánikol, a nemrégiben közzétett jelentésükből kiderül, hogy az abszolút hülyeség példájaként elhíresült „áthelyezési kvóta”-ötletük sehogy se működik, ezért most erőből próbálják lenyomni a tagállamok torkán. Már a számok is viccesek: Görögországban például a „66 400 nemzetközi védelemre szoruló személyből” (a számokra és a megfogalmazásra még visszatérünk) eddig 208-at sikerült elfuvarozni máshová, és mindössze 15 tagállam ajánlott fel Görögországnak áthelyezési férőhelyeket. Az Olaszországban dekkoló 39 600 nemzetközi védelemre szoruló személyből 279 „kérelmezőt” helyeztek át. Dimitrisz Avramopulosz bevándorláspolitikáért felelős EU-biztos ezért dörgedelmes levelet írt a belügyminisztereknek.
Közben szóltak a másik gittegyletnek is, beindították velük szemben is a nyomásgyakorlást, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága direkt a visegrádi országokat dorgálta meg atyailag, hogy „mutassanak nagyobb szolidaritást azokkal, akik a háborúk és a szélsőségesek elől a kontinensen próbálnak menedékre találni”.
No, akkor lépjünk kettőt hátra, és nézzük a tényeket.
Az Európai Bizottság tavaly ősszel 160 000 „nemzetközi védelemre szoruló személy” szétdobását tűzte ki célul. Nem tudjuk, hogy ebből a százhatvanezerből ki az, aki valóban nemzetközi védelemre szoruló menekült, és ki az, aki robbantani jött, esetleg ráérő idejében nőkkel és kisgyerekekkel erőszakoskodik. Azt viszont tudjuk, hogy nem 160 000-en vannak, hanem minimum másfélmillióan érkeztek, és folyamatos az emberáradat, lesz ez többmillió is.
Az Európai Bizottság (olv.: Angela Merkel) ideges, mert „a háborúk és a szélsőségesek elől a kontinensen menedékre találni próbáló” migránsainak föltűnően nagy számáról derül ki, hogy másképpen értelmezik a menedék fogalmát. Magyarán azt csinálnak, amihez kedvük van. Magasról tesznek az európai törvényekre, nem érdekli őket az európai értékvilág, a pénz érdekli őket és a pina, ezért jöttek, ha nem biztosítják számukra alanyi jogon, hát elveszik.
És azért veszik el mindenfajta skrupulus nélkül, mert úgy gondolják, megtehetik. Addig  szeretgették őket az emberjogi aktivisták, tanították őket hazudni, addig szelfiztek velük a politikusok, mígnem kialakult bennük a törvények fölöttiség tudata. Nyilatkozataikból legalábbis az derül ki, hogy szerintük rájuk nem vonatkoznak a befogadó országok törvényei, a speciális helyzetük miatt más elbánásmód jár nekik.
Nem jár. És ezt egyre inkább így gondolják a németek is, emiatt Merkel és az európai politikai elit kényszerhelyzetbe került. Kellene nekik az olcsó munkaerő, viszont az őshonos választópolgároknál kezd betelni a pohár, ezért továbbra is azt a nagyon okos megoldást erőltetik, hogy kvóta alapján elkenik a sz888rt, a tagállamok polgárainak nyakára küldenek először pár száz, majd pár ezer, évek múltán pár százezer migránst. Mert kétség ne férjen hozzá: ha a kvóta európai gyakorlattá válik, akkor a fölösleget mindig szét fogják teríteni, ahelyett, hogy hazaküldenék őket. Milliós nagyságrendben visszatoloncolni migránsokat sokkal macerásabb, sokkal több konfliktussal jár, mint ide-oda buszoztatni őket Európában.
Mi, a magunk részéről ismételten javasolnánk a történelem során bevált megoldásokat.
Határvédelemnek és zárt tábornak hívják ezeket.
A már bent lévő, és az eztán a határon ellenőrzötten átjutó migránsoknak emberhez méltó körülmények között tarthatnának emberjogi kurzusokat az aktivisták, felvilágosító munkát a végletekig elhülyült polgármesterek stb. Mindaddig, míg ki nem derül az adott személyről, hogy valóban jogosult-e a politikai menedékjogra (netán olyan agysebész, akire a müncheni kórháznak szüksége van), vagy nem jogosult. Utóbbi esetben sajnálattal lehet közölni Ahmeddel, hogy bocsi, zárva vagyunk, menj haza.
A hatékony határvédelem és néhány ilyen tábor működtetése jóval kevesebbe kerül, mint amennyit most költünk a migránsokra, és felbecsülhetetlen az üzenetértéke. Azt üzennénk ugyanis, hogy Európa olyan hely, ahová nem lehet csak úgy illegálisan besétálni, olyan hely, ahol törvények vannak, és ha itt akarsz élni, akkor ezeket a törvényeket be kell tartanod.
Azt üzennénk vele, hogy Európa pontosan úgy működik, mint a világ többi része, meg tudja védeni magát és polgárait. Azt üzennénk, hogy nincs ingyenebéd, nem jár alanyi jogon a pénz és pina, ki kell érdemelni, dolgozz meg érte.
A menekülttáborokkal azt üzennénk az útra készülődőknek, hogy Európa normális hely. Mert most sajnálkozva, de rajtunk röhög az egész világ, hülyének néznek, és joggal.

Állítólag mi vagyunk Európa legnagyobb szégyene

BERLIN/BUDAPEST, 12:48
Több német lap is Magyarországgal foglalkozott a hétvégén, a hangnem a szokásos.
Fotó: AFP
Bild am Sonntag vasárnapi lap „Megmenthető még Európa?” címmel közölt összeállítást, amelyben nyolc országról olvasható rövid összefoglaló. A magyarokkal kapcsolatban egy felettébb objektív írás született, amit már az alcím is jelöl:
Orbán Magyarországa Európa legnagyobb szégyene és veszélye”
A rólunk szóló részben Sebastian Pfeifer kiemeli, hogy mindenért Orbán Viktor a hibás, hiszen „ő váltotta ki a humanitárius válságot, amely cselekvésre kényszerítette Angela Merkelt”. Szegény Merkel megnyitotta a határokat, azóta pedig képtelen lezárni – állítja a szerző, aki ezek után minimum bezsebel valami újságírói díjat Németországban.
Welt am Sonntag a jövő heti brüsszeli uniós csúcsról ír, ahol nemcsak a Merkel-terv támogatói, hanem a visegrádi négyek is külön találkozót tartanak, akik a bolgárokkal és macedónokkal zárnák le a balkáni migrációs útvonalat. Orbán Viktort egyenes a német kancellár, Angela Merkel „ellencsászáraként” aposztrofálják.
Der Spiegel „A szakadás” címmel közölt írást a közelgő brüsszeli csúcsról, ahol szerintük „példátlan konfrontáció” alakulhat ki, mivel
Orbán Viktor már most nyíltan hangulatot kelt Merkel Törökországgal kötött paktuma ellen, és néhány kelet-európai szövetségesével megpróbálja puszta erőszakkal feltartóztatni a menekültáradatot."
– írja a liberális lap, ami hozzáteszi, hogy Orbánnak még Merkel pártján belül is sokan drukkolnak titokban.
(Bild, MTI)

2016. február 5., péntek

Fordulat: a Die Welt a kerítés mellet – Magyarország jó példa

fence_at_the_bulgarian-turkish_border2

„Miért jelentenek a lezárt határok szabadságot is” címmel a német lap arról ír, hogy az országban a hivatalok, a bíróságok, az iskolák, az önkormányzatok túlterheltek. Ezért Németországnak át kell gondolnia, hogy közjavait megvédje. „Az egész világ által történő használatuk lehetővé tétele nem liberális”. Majd ezt írja: „A Német Szövetségi Köztársaság egy problémával tele zsákot teremtett magának azzal, hogy visszamaradt országokból kaotikus, ellenőrizetlen bevándorlást tett lehetővé”. Majd ezt a szentenciát fogalmazza meg: „A kancellár minél előbb változtatja meg kurzusát, annál könnyebb lesz a dolog minden érintett, sőt maga részére is”. A cikk vége felé ez olvasható: „Magántulajdon nélkül – amelyet szükség esetén védeni kell – vadnyugati társadalom keletkezik, ahol gyilkolnak és halára vernek embereket. Az államok együttélésénél sincs másként. Káosz, erőszak és eredménytelenség következik abból, ha az államok lemondanak arról, hogy határaikat és így a polgárok köztulajdonát hatékonyan megvédjék”. Majd Magyarország és Spanyolországot emeli ki annak példájaként, hogy ezek az államok ott emeltek határkerítést, ahol szükség volt a beözönlők kinn tartására”. /Olvasóink figyelmét ismételten felhívjuk, hogy e cikk egy német lapban jelent meg./