A cím lopott, Bede Márton indított így tegnap a Soros-média zászlóshajóján, ügyesen összemosva a migránsok erőszakoskodását az ENSZ-békefenntartók, valamint az amerikai katonák által elkövetett gaztettekkel, illetve az USA-ban ezelőtt hetven évvel a „fajgyűlölő fehérek” által véghezvitt lincselésekkel.
Bede Márton cikke vége felé kifejezi a véleményvezér abbéli vágyát, hogy „jó lenne, ha Európa most nem süllyedne odáig, ahol Mississippi állam tartott hetven éve.”
Ez valóban kívánatos lenne, Bede épp csak az okot és az okozatot keveri össze: az európaiak nem azért dühösek, mert természetüktől fogva rossz emberek, hanem mert félnek. Ezért Bede Márton függetlenobjektív újságírónak azt javasolnánk, hogy a függetlenobjektív újságírói gyakorlatnak megfelelően írjon az Európai Bizottságnak, szaladjon ki Brüsszelbe, szerveztessen közmeghallgatást valamelyik nagyondemokrata európai képviselővel. Jelentse fel az Európai Bizottságot az Európai Bizottságnál.
Ugyanis az a helyzet, hogy Európát most épp az Európai Bizottság erőszakolgatja meg.
Az Európai Bizottság pánikol, a nemrégiben közzétett jelentésükből kiderül, hogy az abszolút hülyeség példájaként elhíresült „áthelyezési kvóta”-ötletük sehogy se működik, ezért most erőből próbálják lenyomni a tagállamok torkán. Már a számok is viccesek: Görögországban például a „66 400 nemzetközi védelemre szoruló személyből” (a számokra és a megfogalmazásra még visszatérünk) eddig 208-at sikerült elfuvarozni máshová, és mindössze 15 tagállam ajánlott fel Görögországnak áthelyezési férőhelyeket. Az Olaszországban dekkoló 39 600 nemzetközi védelemre szoruló személyből 279 „kérelmezőt” helyeztek át. Dimitrisz Avramopulosz bevándorláspolitikáért felelős EU-biztos ezért dörgedelmes levelet írt a belügyminisztereknek.
Közben szóltak a másik gittegyletnek is, beindították velük szemben is a nyomásgyakorlást, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága direkt a visegrádi országokat dorgálta meg atyailag, hogy „mutassanak nagyobb szolidaritást azokkal, akik a háborúk és a szélsőségesek elől a kontinensen próbálnak menedékre találni”.
No, akkor lépjünk kettőt hátra, és nézzük a tényeket.
Az Európai Bizottság tavaly ősszel 160 000 „nemzetközi védelemre szoruló személy” szétdobását tűzte ki célul. Nem tudjuk, hogy ebből a százhatvanezerből ki az, aki valóban nemzetközi védelemre szoruló menekült, és ki az, aki robbantani jött, esetleg ráérő idejében nőkkel és kisgyerekekkel erőszakoskodik. Azt viszont tudjuk, hogy nem 160 000-en vannak, hanem minimum másfélmillióan érkeztek, és folyamatos az emberáradat, lesz ez többmillió is.
Az Európai Bizottság (olv.: Angela Merkel) ideges, mert „a háborúk és a szélsőségesek elől a kontinensen menedékre találni próbáló” migránsainak föltűnően nagy számáról derül ki, hogy másképpen értelmezik a menedék fogalmát. Magyarán azt csinálnak, amihez kedvük van. Magasról tesznek az európai törvényekre, nem érdekli őket az európai értékvilág, a pénz érdekli őket és a pina, ezért jöttek, ha nem biztosítják számukra alanyi jogon, hát elveszik.
És azért veszik el mindenfajta skrupulus nélkül, mert úgy gondolják, megtehetik. Addig szeretgették őket az emberjogi aktivisták, tanították őket hazudni, addig szelfiztek velük a politikusok, mígnem kialakult bennük a törvények fölöttiség tudata. Nyilatkozataikból legalábbis az derül ki, hogy szerintük rájuk nem vonatkoznak a befogadó országok törvényei, a speciális helyzetük miatt más elbánásmód jár nekik.
Nem jár. És ezt egyre inkább így gondolják a németek is, emiatt Merkel és az európai politikai elit kényszerhelyzetbe került. Kellene nekik az olcsó munkaerő, viszont az őshonos választópolgároknál kezd betelni a pohár, ezért továbbra is azt a nagyon okos megoldást erőltetik, hogy kvóta alapján elkenik a sz888rt, a tagállamok polgárainak nyakára küldenek először pár száz, majd pár ezer, évek múltán pár százezer migránst. Mert kétség ne férjen hozzá: ha a kvóta európai gyakorlattá válik, akkor a fölösleget mindig szét fogják teríteni, ahelyett, hogy hazaküldenék őket. Milliós nagyságrendben visszatoloncolni migránsokat sokkal macerásabb, sokkal több konfliktussal jár, mint ide-oda buszoztatni őket Európában.
Mi, a magunk részéről ismételten javasolnánk a történelem során bevált megoldásokat.
Határvédelemnek és zárt tábornak hívják ezeket.
A már bent lévő, és az eztán a határon ellenőrzötten átjutó migránsoknak emberhez méltó körülmények között tarthatnának emberjogi kurzusokat az aktivisták, felvilágosító munkát a végletekig elhülyült polgármesterek stb. Mindaddig, míg ki nem derül az adott személyről, hogy valóban jogosult-e a politikai menedékjogra (netán olyan agysebész, akire a müncheni kórháznak szüksége van), vagy nem jogosult. Utóbbi esetben sajnálattal lehet közölni Ahmeddel, hogy bocsi, zárva vagyunk, menj haza.
A hatékony határvédelem és néhány ilyen tábor működtetése jóval kevesebbe kerül, mint amennyit most költünk a migránsokra, és felbecsülhetetlen az üzenetértéke. Azt üzennénk ugyanis, hogy Európa olyan hely, ahová nem lehet csak úgy illegálisan besétálni, olyan hely, ahol törvények vannak, és ha itt akarsz élni, akkor ezeket a törvényeket be kell tartanod.
Azt üzennénk vele, hogy Európa pontosan úgy működik, mint a világ többi része, meg tudja védeni magát és polgárait. Azt üzennénk, hogy nincs ingyenebéd, nem jár alanyi jogon a pénz és pina, ki kell érdemelni, dolgozz meg érte.
A menekülttáborokkal azt üzennénk az útra készülődőknek, hogy Európa normális hely. Mert most sajnálkozva, de rajtunk röhög az egész világ, hülyének néznek, és joggal.
